Itt állunk Európa legnagyobb édesvízi tavának a Balatonnak partján, és türelmetlenül várjuk, hogy elkezdődjön a ránk váró verseny megnyitó ünnepsége, amely nagyságával örökre belevésődött a Magyar pontyhorgászat történelmébe. Versenyen ez idáig még soha annyi pontyhorgász nem gyűlt össze, mint most Révfülöpben a Tat kávézó teraszán. A levegőben szinte vágni lehet a feszültséget.
Európa különböző szegletéből számtalan ismerős arcot látunk a tömegben, akik kíváncsian, de leginkább izgatottan várják a sorsolás kimenetelét. Véleményem szerint az egyes helyek rendkívül jól lettek kijelölve. Nagyjából a pályák ötven százaléka mindenképpen harcképesnek mondható, bár meglepetésekre azért bárhol számítani lehet, a Balatonon ugyanis jó pár éven keresztül nem volt megengedett a behordásos horgászat, így több, a kijelölt versenyhelyek közül, ebből a szempontból még szűznek mondható.
A sorsolás úgy zajlik, hogy az egyes csapatok ABC sorendben kihúznak egy sorszámot, amely meghatározza a helyhúzás sorrendjét, majd a következő körben kihúznak kettő darab kártyácskát az adott állások sorszámaival, melyek közül a csapat, egyet közös megegyezéssel megtart, egyet pedig visszaad.
A Sportcarp céget idén 3 csapat képviseli, egy Cseh, egy Magyar és egy nemzetközi, melyben ketten vagyunk szlovákok, egyik tagja cseh a másik pedig Magyar nemzetiségű. Ezen a versenyen a felcsalizott végszereléket, ez idáig csupán a partról, ill. melles csizmában történő begyalogolás utáni dobással lehetett bejuttatni, ami véleményem szerint sokkal nagyobb kihívást jelentett. Annak idején éppen ezért jelentkeztem az első Balatoni bojlis versenyre, ugyanis az elképzelés, miszerint szép halakat foghatok dobótávolságról egy ekkora kiterjedésű vízterületről, hatalmas kihívást jelentett számomra. Amikor ismerőseim közül az első évfolyamra megpróbáltam csapattársakat, ill. résztvevőket toborozni, többen közülük csupán hitetlenkedve forgatták a fejüket, vagy nemes egyszerűséggel a homlokukat veregették, ám mindennek ellenére, az a megmérettetés rendkívül jóra sikeredett. A számtalan szépségdíjas fogás és a verseny legnagyobb hala a maga 15,74 kg tömegével egyértelműen felkeltette a nemzetközi pontyos közösség figyelmét, így a második évfolyamra a nevező csapatok száma megkétszereződött. Számomra ez egyáltalán nem volt meglepő. Nagyon jól ismerem ezt az érzést, ugyanúgy mint mindenki más, aki csak egyszer is ellátogatott erre a csodálatos helyre. Azt hiszem, erre mondják a nagyok, hogy szerelem első látásra. Mikor megpillantottam a teremtő eme páratlan alkotását, libabőrös lett a testem. Az első kifogott Balatoni ponty után egyértelművé vált számomra, hogy amikor csak tehetem, ismét visszatérek a Magyar tenger partjára és ez a rajongásom bizony a mai napig megmaradt. Imádlak Balaton!
Térjünk azonban vissza a sorsoláshoz. Ez a része a versenynek a mi szemszögünkből egyáltalán nem nevezhető kellemesnek. Ešpi (Miroslav Ešpandr) és csapata előttünk sorsolt és viszonylag jónak mondható sorszámot sikerült kihúzniuk, hozzánk a 27 sorszám került, 
ami egy ekkora mezőnynél ugyancsak elfogadható, azonban a Magyar kollégáink által húzott sorszám nem kecsegtetett túl nagy esélyekkel a legígéretesebb helye egyikének kisorsolására, ugyanis a mezőny nagy része előttük léphetett a képzeletbeli urnához. Mindegyik csapatunk szélső pályát szeretett volna kisorsolni, de ez végül csupán nekem sikerült. Ešpi Révfülöpöt, jómagam Balatonakalit, Karcsi pedig Balatonalmádit húzta ki. 
A sorsolás után alaposan belakmároztunk a kiadós ebédből, így új erőre kapva szétszéledtünk a leendő horgászhelyeink irányába. Csapatunkban kitűnő hangulat uralkodott, hiszen állásunk egyike volt a legígéretesebbeknek, nem csoda, hogy a sorsolást megelőző este folytatott taktikai megbeszélésen elhatároztuk, hogy éppen ezt a helyet szeretnénk. Úgy látszik Fortuna ezúttal ismét mellénk állt, mert a sorsolásnál csakis ő irányíthatta a kezemet. Az új helyünk kb. 50 méterre lehetett attól a pályától, amelyen a verseny első évfolyamán, majd a második helyezés egyik díjaként nyert egyhetes horgászat során is pecáztunk, így ezt a szakaszt viszonylag jól ismertük. Ami a többi állást illeti, Cseh csapatunk helye még egész rendben is volt, eltekintve a szomszédjaiktól. A tavalyi évben Ešpiéket volt szerencsém verseny közben élesben végigkövetni, amit aztán meggyőző fölénnyel meg is nyertek, így azt hiszem, egyértelműen kijelenthetem, hogy ilyen tökéletesen összeszokott és professzionális szinten horgászó csapatot még sohasem láttam, pedig versenyzőként vagy szervezőként már nem egy megmérettetést tudhatok magam mögött.
Bíztam benne, hogy a fiúknak - annak ellenére, hogy két oldalról le vannak zárva egy –egy csapattal - majd csak sikerül kifundálniuk valami ravaszságot, és túljárnak a halak és ellenfeleik eszén. A sorsolásból a legrosszabban a Magyar fiúk kerültek ki, akiket a tó keleti részében minden oldalról körbe zártak a konkurens csapatok. 
A megmérettetés tehát elkezdődött, a versenyzők a vízen vannak. Mindenki keres, próbálkozik és igyekszik megbízni az eddig legjobban bevált taktikában. Valakik sokat etet, mások inkább megfontolt mennyiséget juttatnak vízbe, meg kell azonban jegyeznem, hogy a Balaton vize csupán 10 °C és még a part mentén sem mérünk magasabb értékeket. Az első eredményekről kedden délután kapunk híreket. Megérzésem helyesnek bizonyult a cseh csapat tagjai egyelőre vezetnek, eddig valamivel több mint 60 kg halat fogtak, míg a második helyezetnek 20 kg fogást írtak a számlájára. Tudom jól, hogy ez nem nevezhető kiemelkedő előnynek, hiszen a Balatonon egyetlen éjszaka alatt, sokszor akár 100 kg hal is fogható. Eddig azonban a vízlakók részéről túl nagy aktivitás nem tapasztalható, éppen ezért fogással csak 13 csapat büszkélkedhet és nagyrészt csupán egyszeri kapásokról beszélhetünk. Vannak azonban meglepetések is, az első versenyen fogott rekord pontyomat megdöntötték,ugyanis a Szundi-Bundi Bojlis Team tagja, egy csodálatos 17,15 kg pontyot tereltek szákba. A következő éjszaka végre a mi csapatunk is pontot szerez két ponty formájában, melyek összsúlya 12,7 kg és, hogy Karcsi se maradjon hal nélkül, egy 6,13 kg fogásról tesz jelentést. 
Ešpiéknek ez az éjszaka nem sikeredett túl fényesre, csupán egy 6 kg körüli pontyot sikerült elejteniük, így előnyük tovább csökken, miközben további két csapat lépi át a 30 kg-os határt. Az időjárás végre észhez térni látszik, a mai napon már a szebbik arcát mutatja felénk. Este a szél elállt, éjjel végre több kapásunk van és türelmetlenül várjuk a többi csapataink jelentését. A Cseh csapatnál kettő darab, nálunk egy értékelhető fogás, Karcsiéknál semmi. Ešpi csapata ezen az éjszakán visszacsúszik a második helyre, míg a vezetést a Carp Angler Team tagjai szerzik meg, akik az éjszaka folyamán 75 kg halat fogtak. Bizony ilyen is tud lenni a Balaton. Egyszer bőkezűen megajándékoz, máskor pedig könyörtelenül elvesz. Az eddigi legnagyobb fogás ismét megdőlt, mégpedig egy szépségdíjas 17,56 kg súlyú ponty formájában , melyet az ITE Hungary csapat tagjai írhattak a számlájukra.
A verseny egyre izgalmasabb. Mindenki bízik benne, hogy ma éjszaka végre elérkezik a várva várt fordulat. Mindenesetre az időjárás egyértelműen erre utal. A hőmérők higanyszálai a 30 °C értéket ostromolják. Az összes versenyző szépen lebarnult a víz pedig fokozatosan melegszik, holnapra azonban az erős szél miatt figyelmeztetést adtak ki. A szervezők megtiltják a kihajózást. Ez a rendelet az utolsó napon alaposan megnehezíti a csapatok erőpróbáját. Megkapjuk a reggeli mérések utolsó eredményeit, a következőkre a záró ünnepségig még várnunk kell. Az eredményekből nyilvánvalóvá válik, hogy az élen továbbra is a Carp Angler Team áll, 128.73 kg fogással, a második helyet Ešpi csapata uralja 106.35 kg kifogott hallal, míg a harmadik helyre a Carp Soul Sniper &Pontyfanatikusok tagjai ugrottak 83.16 kilóval. Csapatunk a hetedik helyet foglalja el. 
A verseny utolsó 24 órája előtt állunk. Mindenki a kifogott halak mennyiségéhez mérten választ taktikát. Valaki a nagy halakat veszi célkeresztbe, mások töretlenül hisznek benne, hogy a helyzet még megváltozik és a pontyoknak végre megjön az étvágyuk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a verseny elején - a Cseh csapatunkhoz hasonlóan – mi is inkább a ritkább etetés mellett tettük le a voksunkat. Szerelékeink elé kb. 20-30 m távolságban, ún. „ponytlevest" locsoltunk a vízbe, amely apró magvakból, R.Konopásek speciális piros pontyos etetőanyagából, Red Fish Fruit boosterből és Salmon Protein Liquid-ből állt. Ezt a tartalmas turmixot 24 órán át állni hagytuk, hogy az összes száraz összetevő alaposan magába szívja az említett folyékony adalékot. Az alkalmazott csalikat illetően különféle ízesítésekkel próbáltuk a pontyok figyelmét felkelteni, ezek közül kimagaslóan jól működtek a GLM Krill, Red Fish Fruit, GLM és persze a Lake Wizard változatok, 20 és 24 mm méretekben. Érdekességként említeném meg, hogy a szerelék bármilyen jellegű finomítása után, szinte azonnal kapásunk volt, de sajnos csupán 5 kg alatti halaktól. A kisebb példányok sokkal aktívabbak voltak nagyobb társaiknál. Térjünk azonban vissza a versenyhez.
A viharos szél az előrejelzésnek megfelelően szinte percre pontosan érkezett. Déli 11 óra tájban az összes szerelékünk újra húzva várta a halak rohamát, ugyanis az eddigi tapasztalataink alapján a szél a parttól kb. 100 m távolságban kavarta fel a vizet, így a halak a partközelben kutattak élelem után. A szél valóban viharos volt. A partokat ostromló méteres hullámok mindenkit meggyőztek arról, hogy ésszerűbb inkább a szárazföldön maradni. Egyszer csak megszólal a telefonom és a Magyar csapatunk fogásról számol be. Végre megérkezett, amire vártunk! – gondoltam magamban. Három nap után végre Karcsiéknál is megmozdultak a dolgok. Délutánig az összes botjukra van kapás a gond csak az, hogy a tiltás miatt nem tudnak újra húzni. Nem maradt más választásuk, mint megvárni a tilalom visszavonását. A Balatonon egyébként fényjelzéssel figyelmeztetnek az erős szélre, ill. viharra. Az összes helyről tökéletesen rálátunk legalább két jelzőlámpára, melyek megszakított fehér villogással figyelmeztetnek a veszélyre. Minél gyorsabb a lámpák villogása, annál magasabb fokú a viharveszély. A vízre szállási tilalom megsértésénél, azonnal számítani lehet a rendőrség vagy vízi rendészet beavatkozására, amit természetesen, a rendszegő biztos, hogy nem úszhat, meg büntetés nélkül. Fél kilenc körül a szél végre eláll. Mindenki gyorsan csónakba pattan, és újra húzza szerelékeit, a hatalmas hullámok ugyanis az összes vízben lévő zsinórt vagy a nádasokba, vagy a hatalmas kövek közé sodorta. A zsinórok ellenőrzése ilyen fokú hullámverés után rendkívül fontos dolog. Már nem egyszer megtörtént velünk is, hogy a szinte mindenhol jelenlévő kagylók, akár 100 m zsinórunkat is tönkretették. A szerelékek tehát újrahúzva várják a pontyok rohamát. A csapatok igyekeznek maximálisan kiélvezni a verseny utolsó éjszakáját. Éjfél körül elered az eső, aminek egyáltalán nem örülünk. Az alaposan elázott nem kis mennyiségű cucc reggeli becsomagolása bizony nem egy kellemes feladat. Reggel felé aztán hála az égieknek az eső eláll, és a versenyzők lassan tábort bontanak. A kiértékelés délkörül várható. A verseny lefújása után gyorsan tábort bontunk és búcsút veszünk a helyiektől. Őszintén bevallom, hogy nagyon szívesen térek ide vissza, ugyanis az itteni emberek vendégszeretete egyszerűen lenyűgöző. Megdöbbentő, hogy mekkora áldozatokat képesek hozni a versenyzők kényelmének érdekében.
A kiértékelésen aztán ismét mindannyian együtt vagyunk. Az egyhetes erőpróba után a versenyzők arcán feszültség és kimerültség látszik. A záróbeszéd és ízletes ebéd után végre elérkezett az igazság órája. Magyar csapatunk a 14., mi a 12., míg a Cseh fiúk, egy rendkívül szoros küzdelem után, megtartották előkelő második helyüket. A részletes eredmények a következő linken tekinthetőek meg: https://hu-hu.facebook.com/nemzetkozibalatoni.horgaszverseny
Örömünk határtalan, hiszen mindhárom csapatunk az első 15 között végzet, ami egy ekkora volumenü versenyen, nagyon szép eredmény.Végezetül szeretném megköszönni a szervezők lelkiismeretes és önfeláldozó munkáját, családtagjainknak azt, hogy kibírták nélkülünk ezt a hetet, a Sportcarp cégnek a csapatainknak nyújtott támogatást, és persze mindenkinek, aki szorított nekünk.
Köszönjük!
És ne feledd Sportcarp teljesíti álmaidat!
Matlák Péter
Sportcarp Team
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |